Nehéz szívvel ücsörögtem a Heathrow repülőtér várójában, várva a Berlinbe tartó gépet.Mellettem ült Brandon és Michelle szótlanul.Nekem se volt kedvem megszólalni.Tulajdonképpen Anyu temetése óta egyikőnk sem volt túl jó állapotban.Hirtelen Brandon oldalba bökött:
-Kate! 10 perc múlva indul a géped!
-Mi?- ocsúdtam fel.
-Te jó ég, teljesen elbambultam, kösz hogy szóltál.
Nem vagy túl lelkes attól,hogy újra Antonia nénihez kerülsz- mondta Michelle.
-Hát nem, dete is tudod, hogy Anyu is ezt kérte.Pedig gyűlölöm azt a másik személyiséget,amit számomra a zöld kontaktlencse jelképez.Az nem én vagyok.Mennem kell.
 Michelle átölelt még egyszer, majd Brandon is és elindultam a kijárat felé.Nem néztem vissza, tudtam hogy csak nehezebb lenne.Könnyeimet visszafojtva szálltam fel a gépre és leültem.Becsuktam a szemem és próbáltam arra gondolni milyen lesz viszontlátni azt a két embert akik akik tudják ki is vagyok valójában.És még egyszer átgondoltam a teljes életemet.
 A nevem Kate Alison Warren, 18 éves vagyok, Londonban születtem 1990 március 20-án,testvéreim Brandon (23) és Michelle (21).Apámra nem emlékszem, 4 évesen veszítettem el.Anyám Alison, aki egy rockklub tulaja nagy szeretetben nevelt mindhármunkat, De ugyanakkor belénk nevelte azt is, hogy mások vagyunk mint a többi gyerek, főleg én: Ugyanis Michelle és én, akárcsak ő Boszorkák vagyunk, a londoni boszorka-energiaközpont, a Nexus őrzői. Éppen ezért engem, mivel én voltam a legnagyobb veszélyben Anyu elküldött 12 évesen a németországban, Magdeburgban élő húgához Antonia-hoz.Vele éltem négy évig, mint a lánya, ez idő alatt fel kellett vennem egy másik személyiséget: erre az időre Marion Warren voltam, zöld szemekkel, mivel egy boszorka ismertetőjegye a szeme, amit kontaktlencsével  lehet elrejteni.Ez idő alatt összebarátkoztam egy zenész sráccal, a neve Georg Listing, akivel olyan fokra jutott a barátságom, hogy elmondtam neki mindent, és miután 16 évesen visszatértem Londonba,egyedül neki adtam meg minden elérhetőségemet és megígértem neki,hogy 18 évesen visszatérek hozzá,de már Kate Warren-ként. de beütött, amitől mindenki félt:Egy Darcy nevű démon megtámadta a Nexust,és csata közben megmérgezte anyámat, aki a halálos ágyán azt kérte tőlem, hogy térjek vissza Antoniahoz, míg meg nem erősödöm annyira, hogy megküzdhessek Darcyval.
-Kisasszony! Hozhatok valamit?- a stewardess hangja riasztott fel.
Nem, köszönöm- feleltem.
Egy óra múlva leszállt a gépem Berlinben.Fogtam a bőröndjeimet és elindultam a kijárat felé.Hirtelen ismerős arc jött velem szembe.
-Kate! Kicsim, de rég láttalak! Jó volt az út?
-Köszi szépen jó volt, de most nem tudtam neki örülni.
-Értem. Mióta Alison meghalt, teljesen más lettél. A temetésen is én beszéltem helyetted.És most megint rejtőzködsz?
-Igen, Anyu kérte.
Antonia megölelt, és elindultunk a kocsija felé.Az úton egyikünk sem szólt egy szót sem, de tudtuk mi jár a másik fejében.Mikor megérkeztünk, lepakoltam mindent a régi szobámban és csak ültem töprengve. Egy hirtelen ötlettől vezérelve írtam egy SMS-t Georgnek,hogy hamarosan visszatérek Magdeburgba,és figyelje a szememet.Ha zöld,ismét rejtőzködöm, ha az eredeti szürkés akkor Kate-ként tértem vissza.
A telcsim hirtelen felcsipogott: OKÉS, VÁRLAK. GEORG