|
Furdal a lelkiismeret - 1. rész
A srácok elmentek, de Georg velem maradt.
-Kate,biztos jó,hogy elmondtad nekik?
-Őszintén szólva nem tudom, de úgy érzem így igazságos.Mostmár csak abban tudok bízni,hogy hallgatnak.
-Szerintem ezzel nem lesz gond,Tom is meg fogja érteni,hogy miért titkoltál mindent.
-Remélem.
-De most szeretnék kettőnkről beszélni.
-Georg... Most itt az ideje,hogy én valljak be neked valamit. És is szeretlek téged...
-Kicsim,ez csodálatos.Mostmár semmi sem állhat az utunkba.
-De várj egy kicsit! El se tudod képzelni,hogy milyen veszélynek teszed ki magad,ha velem jársz.Gondolok itt Darcyra...
-Kate,ne aggódj ezen állandóan,sosem lehetsz boldog,míg ettől rettegsz!
-Tudom én is.-mondtam majd odabújtam hozzá.Ő erre átölelt és megcsókolt.Úgy éreztem magam,mint egy szeretetre éhes kislány,teljesen elvesztem a karjaiban. Közben ő végigdöntött az ágyon és tovább csókolt... Elkezte kicsatolni az övemet...
Folyt. köv.:Vajon megteszem?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
