-Azt hiszem, tudom-mondtam, és közben a hideg is kirázott. Megint ugyanaz a magány, hideg és szomorúság érzése fogott el, mint mikor Darcy megtámadott. Végül előadva a bátor nőt, odarohantam a házhoz, majd a kulcsot mellőzve, egyszerűen a varázserőmmel nyitottam ki az ajtót. Antonia és a fiúk meglepetten követtek. Odabent szörnyű látvány fogadott. A bútorok és a függönyök szanaszét szaggatva, a képek, az ablakok és a tükrök széttörve és az egész házban rettenetes hideg volt.
-Brrrrr! Rémesen hideg van idebent-vacogott Bill.
-És valami furcsa érzésem van-felelte Gustav. Valami szörnyű társtalanság és magány.
-Igen-feleltem, és érzetem, hogy legszívesebben zokogva összekuporodnék.
Antonia hirtelen megszólalt:-Asszem már tudom ki lehetett. A kandalló fölötti oltár sértetlen.
-Igazad van, de....
-Ez meg mi?-kérdezte Gustav és lehajolt egy fekete tócsához.
-Ne érj hozzá!
-Miért, mi ez, Kate?
-Ha ez az amire gondolok...
-Mire gondolsz?
-Ez Darcy műve!
-DARCY???????-Rezzent össze a négy fiú.
-Igen. Ha ő az, akkor ez a kis vértócsa az ő vére. Halálos méreg, egy icipici sebhely elég, hogy felszívódjon és megöljön. Édesanyám is így halt meg.....
-Várjunk csak....-mondta Georg. Vércseppek vezetnek valahova.
-Kövessük-mondta Antonia.
A nyomok a falhoz vezettek. Hirtelen felpillantottam a falra....
-Istenem!
-Mi az ,kicsim?-kérdezte Antonia.
-Mostmár biztos,hogy ő volt!
A nappalin csontig ható hideg szél söpört át. A falra pedig ez volt írva fekete vérrel:

EZ CSAK FIGYELMEZTETÉS VOLT! NE GONDOLD, HOGY ÖRÖKKÉ MENEKÜLHETSZ ELŐLEM KISCSAJ! ANYÁDAT ELINTÉZTEM, A KÖVETKEZŐ A NŐVÉRED LESZ!

-NEEEE!!!!-kiáltottam fel. Már nem bírtam tovább, egyszerűen a padlóra esve zokogtam. Georg felemelt és magához ölelt. Pár perc múlva megnyugodtam kissé.
-Kate, valaki ide jött-mutatott a bejáró felé Bill, ahol taxiból egy ismerős arc szállt ki, vastag kötéssel a karján. Azonnak felismertem a bátyámat.
-Brandon!-kiáltottam fel és szaladtam ki hozzá.
-Ki az a Brandon?-kérdezte Tom.
-Az unokaöcsém, Kate bátyja.-felelte Antonia.
Ezalatt kint:
-Brandon, drága bátyuskám!-öleltem át.
-Áuuuu! Hugi, tudod, hogy ez fáj!
-Bocsi. Gyere be. Antonia örülni fog.
-Mi ez a hideg? hiszen június közepe van.
-Ha bejössz, meglátod-mondtam kissé keserűen.
-Szia Brandon.
-Szia Antonia. Jól vagy?
-Kösz jól, ahhoz képest, hogy reggel még buszbalesetem volt.
-Mi?
-Nem volt vészes, nyugi. Kate adott vért, megmaradok.
-Ja, fiúk, ő a bátyám, Brandon. Brandon, ők a barátaim: a fekete hajú Bill, a szájpiercinges Tom az ikertestvére, a szöszi Gustav ő pedig itt Georg a barátom.
-Máris új kapcsolat, hugi?
-Nézd, Brian meglátogatott álmomban, azt mondta szabadon enged, mert ő már nem tehet boldoggá.
-Igazad van. Ha már bent vagyok, mi történt itt? Bomba robbant?-kérdezte.
-Nem éppen. Darcy tett egy kört.
-Már itt is?
-Igen.
-Valamelyikőtök tud erre valami varázslatot?
-Én tudok egyet-feleltem. De ahhoz fiúk, ki kell mennetek. Hármunk kivételével mindenkit megölne az átok.
-OK.-mondták a fiúk és kimentek.
-Ők tudják?-kérdezte Brandon.
-Igen. Mindent. Na jó, fogjátok meg a kezem és mondjuk: Ha ebben a körben, ami az otthon, a biztonság eltűnt s a gonosz bevonult, söpörj ki mindent s ments meg hármunkat. Halld meg kérésünket!
Ezt még vagy kétszer elmodtuk, mialatt kint is érzékelhető hatalmas szélvihar kerekedett a házban. Amint elült a szél a házban minden a helyére került. minden regenerálódott.
-Hú! ez sikerült. Ez volt z első alakolm, hogy ezt az igézetet erre használtam.Behívom a fiúkat.
-Fiúk, bejöhettek!
-OK
-Ez sikerült. Gratulálok Kate. Tényleg erős vagy.-mondta Tom.
-Egyedül nem ment volna. Ehhez Antonia és Brandon kellettek. De ha már itt vagy Brandon, ülj le, beszélgessünk. Tulajdonképpen miért jöttél ide? Baj van otthon?
-Sajnos igen. Michelle és én már nem bírjuk sokáig visszaverni a támadásokat. Haza kell jönnöd. És ha lehet Antonianak is jönnie kell. Jelenleg ő a család feje. Csak együtt győzhetjük le Darcyt.
-Teljes mértékben igazad van.
-Ezért jöttem ide. Hogy visszavigyelek Londonba.

Folyt. köv.: Hátrahagyom életem szerelmét?