Végső összecsapás
Mikor magamhoz tértem, a kanapén feküdtem, Michelle pedig a lábamnál ült.
-Jól vagy, Kate?
-Mihez képest? Hogy most tudtam meg, miért kellett mindenkinek meghalnia? Hogy Darcy már születésemtől kezdve gyötör? Hogy soha nem lehetek boldog? Hogy...-és itt elfulladt a hangom a sírásban.
-Hogy?
-Hogy... elveszítelek téged... Brandont... Antoniat... Mandyt... és... Georgot is...-de amint ezt kimondtam, már beszélni se tudtam tovább, csak sírtam. Közben Antonia visszajött, így ő és Michelle próbáltak vigasztalni. mondanom se kell, bazi nagy eredménnyel. Aztán befutott Brandon is.
-Sziasztok! Itt meg mi történt?
-Bátyus...-öleltem át.
-Valami baj van, Kate? Olyan sápadt vagy.
-Nem tudom... Olyan rosszul vagyok... Émelygek... Már a kávé illatától rókázni kezdtem...
-Hugi! Holnap reggel az első dolgod egy teszt, és most rögtön kérsz időpontot Liztől.
-Most mit mondjak erre? Csak nem gondolod hogy...
-Védekeztetek Georggal?-ez már Antonia volt.
-Ööö... Nem... Úristen!-és már ugrottam is a telefonért. Holnaputánra kaptam időpontot. Nézzük... Az sok idő... Majd elmentem a gyógyszertárba tesztért. Basszus, ha terhes vagyok... És Georgnak erről fogalma sincs. De mi lesz, ha tényleg babát várok és megtudja? Biztosra veszem, hogy örülne neki, hiszen tudom, hogy szeret. Kábé két éve, amikor komolyra fordult a kapcsolatom Briannel, kialakult bennem egy képesség, hogy látom az emberek érzelmeit. És ezt fel is használhatom az érdekükben. A másik képességem a telekinézis, a harcos boszorka képessége. Nem ritka képesség, de csak a nagyon erős boszorkák tudnak vele igazán bánni, mint mi, Warrenek. Lesz, ami lesz, a kicsit nem vetetem el.
Az esti buli remekül sikerült, csak sajnos nem tombolhattam annyit, amennyit szerettem volna, mivel elég gyengének éreztem magam. Vince-nek fel is tűnt a dolog.
-Kate! Gyere csak ide!-hívott magához.-Te biztosan jól vagy?
-Igen, csak kicsit gyenge vagyok. Kissé megviselt a délelőtti rosszullétem.
-Pedig ma még alapból nem is sokat kajáltál-jött oda Tommy.
-Pedig vigyáznod kéne magadra-Nikki.
-Ezt hogy érted?
-Kate, sanda gyanúm, hogy te terhes vagy. Már kábé egy hónapja hogy hazajöttél...
-Tudom Nikki, hidd el, tudom! Vettem is tesztet és már időpontom is a van a nőgyógyászomnál.
-Ügyes kislány! De ha tényleg babát vársz, vigyázz magadra nagyon.
-Könnyű azt mondani.
Másnap a fiúk viszonylag korán elmentek, én meg kábé fél 10-kor keltem. Alvással gondom sosem volt, de ez még engem is meglepett, hogy ennyit bírok aludni. Amint felkeltem azonnal a fürdőszoba felé vettem az irányt és megcsináltam a tesztet, majd beállítottam a telefonomon az órát, hogy öt perc múlva csörögjön. Ennyi idő kell, hogy kimutassa, terhes vagyok e. Közben idegesen kortyoltam néha egyet-kettőt a narancslevemből. Felcsipogott a telcsim én meg már rohantam is a fürdőbe.
-Basszus, pozitív!
-Eszerint terhes vagy?-kérdezte Michelle.
-Igen, de mi van, ha... Éppen ezért holnap elmegyek Lizhez.
A nap további részében ellátogattam a klubba és sétáltam egyet a Hyde parkban. Szeretek oda menni, olyan békés hely. Itt mindig olyan nyugalmat éreztem amit sehol máshol. Már úgy este nyolc felé járt, mikor hazafelé ballagtam. Közben megint fura érzésem támadt, ám ezúttal pozitív értelemben. Mintha megéreztem volna Georg közelségét. Ám amint beléptem az ajtón, ledöbbentem.
-Georg!-kiáltottam fel és odarohantam hozzá. Erre ő szorosan a karjaiba zárt. Én csak öleltem őt és nem akartam elengedni.
-Kate! Szerelmem! Esküszöm, soha nem hagylak el! Sem téged, sem a kicsit...-csókolt meg.
-Állj, fék! Ki mondta?
-Bocsáss meg, Hugi...
-Brandon! Az sem biztos, hogy terhes vagyok! Az egy dolog, hogy a teszt pozitív, de meg kell várnunk, Liz mit mond holnap.
-Ki az a Liz?
-A nőgyógyászom. Régi barátnője volt a Mamának és Antonianak. Holnapra van nála időpontom.
-Elkísérlek-és csak úgy csillogtak a gyönyörű zöld szemei.
-Köszönöm-öleltem át.-De most megyek, lefekszem. Szörnyen fáradt vagyok.
Ahogy felmentem még vettem egy forró fürdőt és lefeküdtem. Szinte azonnal elaludtam. Mi a fene van velem, hogy ilyen fáradékony és gyenge vagyok? Állj! Mikor Briantől voltam terhes, ugyanez volt a szitu. Közben Georg még lent beszélgetett a családommmal.
-Hiányoztam Kate-nek? Ő szörnyen hiányzott nekem.
-El sem tudod képzelni mennyire! Nem mutatta ki, de szinte azonnal ugrott, ha megcsörrent a telefon és ha emailt kapott kinyomtatta és őrizgeti őket.
-De szép kép-vette fel a kisasztalon lévő esküvői képet-A szüleitek?
-Igen-felelte Michelle.
-Még kicsi gyerekek voltak, mikor az apjuk, Eric meghalt. Brandon ekkor lett a férfi a családban csupán kilenc évesen. Kate-nek néha az apja helyett volt a bátyja. Kate!-fordult oda a lépcsőhöz, amin lebotorkáltam, hogy menjek inni egy pohár narancslevet.
-Minden oké, kicsim?-kérdezte Georg.
-Nem... Fent iszonyatosan hideg van... És olyan szörnyű érzésem volt...
-Most hogy mondod... De ez nem sok jót jelenthet...
-Ajjaj!
Egyszercsak ismét elsötétült a ház és megjelent Darcy. Szinte azonnal Georgra támadt és leütötte.
-Neeee!!!-rohantam oda hozzá. Eszméletlenül feküdt a padlón, de szerencsére nem láttam rajta karmolásnyomot, vagyis méreg nem került a szervezetébe.
-Vége Darcy! Ez az utolsó összecsapásunk-emeltem a kezem, hogy elrepítsem.
-Neked biztosan, kislány!-majd a lökés erejét visszafordította rám és elrepített. Az üveg dohányzóasztalon csattantam. Ekkor Darcy a családom ellen fordult. Először Antoniat támadta meg, de őt is csak leütni tudta. Brandon és Michelle is kaptak az ütésből, de ők viszonozni is tudták, nem úgy mint Georg, aki még percek múlva is csak kábán ült a padlón. Közben én feltápászkodtam és nem törődve a vérző sebeimmel, újra nekitámadtam Darcynakkényszerített. Csak feküdtem ott kábán a padlón és láttam, hogy a szeretteim felé fordul, de azt éreztem nem tudok megmoccanni nem. Ő pedig kieresztette halálos mérget rejtő karmait.
-Háháhá!!! Így ér véget a nagyerejű Warren család szánalmas tragikomédiája... és többé nem állíthat meg senki... Háháháháhá!!!-hallatszott sátáni kacaja.
-De... Igen, Darcy...
-Kate... Légy óvatos...
-Ne hősködj kislány, nem áll jól-villantotta fel karmait, melyek megölték az édesanyámat. Ekkor már alig láttam és hallottam valamit is, de eszembe jutott egy nagyon régi igézet, melyet még ötévesen olvastam.
-Gonosz... szél... ami fújt... Lentről... hová... bújt... Nem... pusz... títhatsz ma... már RAGADJON EL A HALÁL!!!
-Neeee...-ez volt Darcy utolsó halálsikolya mielőtt szétrobbant. és az utolsó hang, amit hallottam, mert ekkor minden elsötétült körülöttem és összeestem.
|