Kedves Brandon, Michelle és Kate!

Mikor ti ezt a levelet olvassátok, valószínűleg már csak fentről figyelhetlek titeket, éppen ezért döntöttem úgy, hogy nyitok számotokra egy bankszámlát. A rajta lévő összeg talán segít nektek elindulni az életben. A dokumentumot anyátokkal együtt Antoniára bíztuk, ő volt az egyetlen aki tudott erről...

-Állj! Senki nem tudta, csak ti hárman?

-Igen, de csak akkor adhattam át, ha mindannyian nagykorúvá váltatok. Folytasd kérlek.

Brandon, ha én elmegyek, neked kell átvenned a férfi szerepét a családban. Mint tudod, egy boszorkacsaládban ez nem egyszerű, hiszen a nők irányítanak mindent. De légy apjuk helyett bátyja a húgaidnak.

Michelle, közted és köztem nagyon szoros apa-lánya kapcsolat alakult ki, szörnyen fájhatott az elvesztésem. Ne feledd: a lelketekben mindig ott vagyok.

És végül de nem utolsósorban te, Kate: Veled tölthettem el a legkevesebb időt egy kegyetlen átok miatt, amely megkeserítette az éltedet. De mire ezeket a sorokat olvasod, talán már megtörted azt, hiszen hatalmas erők élnek benned. Benned és születendő lányodban is, aki egy napon hatalmas boszorka, az Érzelmek Őre lesz majd...

-Hogy micsoda? Az Érzelmek Őre? És ő ezt honnan tudta?

-Mikor mindössze két hónapos voltál egy jósteheségű boszorka elmondta, hogy hatalmas erő lakik benned, mert egy napon a te lányod lesz az Érzelmek Őre, az a boszorka, aki képes lesz megmenteni az embereket a depressziótól, az egyetlen aki képes lelki sebeket begyógyítani. Halandóét és boszorkáét egyaránt-tette hozzá Antonia.

-Akkor ezért... Ezért átkozott meg Darcy...

-Igen Georg, Darcy azért támadt Kate-re. A pusztítódémonok legfőbb éltetője a gyilkolás és hogy fájdalmat okozzanak. És ha a Nexus erejét megkaparintotta volna... De szerencsére nem így történt, mert a Warrenek ennél erősebbek-mosolyodott el Antonia.

És végül mindhármótoknak: Bármerre sodor titeket az élet, soha ne szakadjon meg köztetek a kapcsolat, mert együtt legyőzhetetlenek vagytok.

Apátok, Eric Wandom

-Bocsi, hogy megzavarom a megható pillanatot, de még van egy leveled, Kate.

-Igen... Jesszus, ez Cambridge-ből jött...-téptem fel a borítékot.

-Mondjad már, mi van benne...

-Felvettek!-ugrottam Georg nyakába.

-Gratulálunk, Hugi-ölelt meg Michelle.

-Az egyik álmom volt, hogy arra az egyetemre kerülhessek, ahová a szüleim is jártak... És mostmár ez is sikerült. Cambridge-i egyetem rendezvény-és programszervezői szak...

Hogy a nagy örömöt megünnepeljük, este a klubban buliztunk. Persze én csak mértékkel a pici miatt. Georg pedig ott a nyílt színen megkérte a kezemet a bátyámtól is, ő pedig igent mondott. Egy hét múlva neki is álltunk szervezni az esküvőt.

1 hónap múlva, olyan este 7 körül

-Kate, csodálatosan szép vagy...-mosolyodott el a nagynéném. Talán lehet benne valami. Egy fehér pántnélküli ruha, tüllös alsórésszel és gyöngyökkel díszítve. Ehhez még jött egy fehér könyökig érő kesztyű, és persze egy tavirózsa csokor. Hogy miért is szeretem ezt a virágot? Mert a vízhez kötődik, a víz pedig az érzelmek kifejezője. A hajam fel volt tűzve egy laza kontyba, és néhány tincs lógott ki belőle. A sminkem egy szelíd rocker téma, fekete szemfestés, halvány pink szájfény. Egyszercsak megjelent előttem Brian.

-Kate... Csak annyit akartam mondani, hogy légy boldog. Mert igazán megérdemled. Sajnos én nem tehettelek boldoggá...

-Az voltam veled... Ebben a ruhában akartam hozzád menni. De most Georg felesége leszek a boszorkák előtt.

-És Georg boldoggá tud téged tenni... Ő  képes rá... Harcolt érted és győzött. Visszahozott az életbe. Sok boldogságot-suttogta még, majd eltűnt. Én pedig elindultam le a hátsó kertben felállított oltár elé, ahol már Európa egyik legnagyobb boszorkája, személyesen Clara Winter várt, hogy összeadjon minket. A lépcső alján ott várt a családom minden tagja, hiszen erre az alkalomra a szüleim is testet ölthettek. Végül a bátyám kísért az oltárhoz, ahol már Georg várt. Ő egy egyszínű fekete farmert, pólót és fekete zakót viselt. Boszorkaesküvőkön soha nem viszik túlzásba az eleganciát. Mikor megpillantott, elakadt a lélegzete, és elmosolyodott. Brandon átadott neki mi pedig nem tudtuk abbahagyni a mosolygást.

A szertartás nagyon megható volt, Clara beszélt az egymásért és a boldogságunkért folytatott harcról, amit végül mégis siker koronázott, hiszen beteljesülhetett a szerelmünk és itt lehetünk. Mikor Georg megcsókolt a szertartás végén, éreztem: mostmár senki és semmi nem választhat el minket. Utána minden barátunk odajött gratulálni. Bill, Tom, Gustav, Vince, Mick, Nikki, Tommy, Mandy, Liz és persze a családom: Brandon, Michelle és Antonia. Ők mind az életem részei.

Az esküvő után mindannyian a klubban buliztunk, ahol is előbb a Tokio Hotel, majd a Mötley Crüe szaggatta a húrokat. Egyszercsak úgy éjfél után pár perccel, Georg magával húzott kifelé.

-Várj Georg! Hová megyünk?

-Majd megtudod-mosolygott.

Végül a Hyde Parkban kötöttünk ki, ott ahol mindig nyugalomra találtam. Csak álltunk ott és egymás szemébe néztünk.

-El se hiszem, hogy a feleségem vagy... Olyan mint egy álom.

-És hogy te a férjem... A lányom apja... De ha álom sose ébredjünk fel.

-Szeretlek Kate-csókolt meg.

-Én is-öleltem át.

Ez történt 2008 nyarán. 2009 március 10-én megszületett Cassidy Victoria Warren. Georgot az a szerencse érte, hogy ott lehetett lánya születésekor. Sajnos a munkánk és az egyetem miatt olykor messzire kerültünk egymástól, de ez nem jelentett akadályt. Én továbbra is vezettem a klubot testvéreimmel együtt. Brandon és Mandy pedig 2009 májusában házasodott össze. Antonia ugyan visszatért Magdeburgba tanítani, de amint tudott, repült hozzánk Londonba. Én pedig úgy éreztem Cassie-vel teljes lett az életem. A Warren boszorkák tovább élnek és továbbadják lányaiknak azt, amit anyáiktól örököltek.

VÉGE