Mikor bementem a nappaliba,Antonianak egyből feltűnt,hogy elgondolkodtam valamin.
-Kate, valami baj van?
-Nem, semmi csak elgondolkodtam.
-Min?
-Most,mikor Georg elköszönt,olyan fura volt.Úgy nézett a szemembe,ahogy előtte soha.
-Ezt hogy érted?
-Úgy nézett,ahogy egy szerelmes pasi.Aztán adott egy puszit,de éreztem hogy legszívesebben megcsókolt volna,de mégis visszafogta magát.
-WOW! Szerintem ez a srác beléd esett.Szerintem fogadd el a közeledését.
-Nem tudom.Rettegek,ha arra gondolok,hogy ezzel milyen veszélybe sodorhatom őt.Darcy elkaphatja és... Ebbe bele se merek gondolni.
Felmentem a szobámba és elhasaltam az ágyon.Elgondolkodtam Antonia szavain,és Georgon. Utána viszont már csak Georg járt a fejembe.Egyszerűen csak arra tudtam gondolni,hogy hogyan védhetném meg Darcytól. Aztán hirtelen elaludtam észrevétlenül és azt éreztem,hogy felemelkedik a testem.Egyszercsak egy fura helyen találtam magam,ahol fehérség vett körül,és egy ismerős arc közeledett felém...
-BRIAN!-kiáltottam fel,és úgy átöleltem volna,de tudtam,hogy csak szellem és nem érinthetem meg.
-Kate! Kedvesem!
-Hol vagyok?
-Az élet és halál közt.Álmodban is eljuthatsz ide,és csak itt találkozhatunk.De te élsz,ezért vissza kell menned.
-Miért látogattál meg?
-Kate,szeretnélek kérni valamire.Én már nem tehetlek téged boldoggá,de neked a Földön kell boldognak lenned.Kívánom,hogy találd meg a szerelmet.Sőt már meg is találtad.
-Ezt hogy érted?
-A közeledben van és szerintem már tudod is ki ő.
-Lehet,de szerinted viszontszeretem őt?
-Igen,de félsz.Le kell győznöd a félelmeidet hogy szabadon tudd őt szeretni.Ezt akartam mondani.
-Kate! Kate ébredj!
Mi... Mi az?
-Semmi kicsim,elaludtál.Ja,Georg szeretné,ha átmennél hozzá.Valamit mondani akar.
-Rendben.
Magamra kaptam a dzsekimet és átmentem Georghoz.Ő egyből kézen fogott és behúzott a nappaliba.
-Valamit el szeretnék mondani.Már nem bírom tovább...
-Mit?
Kate... Teljesen beléd szerettem.... Én se tudom hogy hogyan,de mióta az az eset történt veled már nem tudok rád simán barátként nézni.
-Georg,én nem is tudom,mit mondjak...
-Ne mondj semmit... -mondta,majd hirtelen megcsókolt.Olyan váratlanul jött,hogy nem tudtam azonnal reagálni.Egy másodpercre viszonoztam a csókot,de aztán hirtelen ellöktem magamtól.
-Ne,Georg ne!
-Bocsáss meg.... Nem akartalak bántani.
-Georg,ezt nem tehetem veled.... -és sírni kezdtem.
-Ne sírj,Kate!
-Kate? Én úgy tudtam a neved Marion.
-Bill,mi a fenét keresel te itt?
-Úgy volt hogy megbeszélésünk lesz.Igaz Tom?
-Naja.-lépett be Tom.
Akkor én megyek is.
-Egy frászt! Előbb elmondod,hogy Georg miért szólított az előbb Kate-nek,ha egyszer Marion a neved!
-Ööö... Szóval ti is tudjátok hogy a második keresztnevem Katrin és Londonban inkább ezt használtam,de ott viszont mindenki Kate-nek hívott.Ennyi.
-Na jó elhisszük.
-Akkor én megyek.Sziasztok srácok.
-Szia!
Elmentem,de a fiúk ott maradtak és beszélgettek.
-Srácok,nekem olyan furának tűnik ez a lány-Bill
-Igen.Mintha titkolna valamit.-Tom
-Ugyan mit titkolna?Arról tudnék,előttem nincs titka.-Georg
-Lehet,de ha mégis,azt kiderítem.-Tom
-Hogyan?-Bill
Biztos van naplója,vagy valami.Előbb vagy utóbb úgyis kiderítem,mit titkol.

Vége

Folyt.Köv.:Meddig tudom megőrízni a titkomat?


Véleményed