Georg felrohant felöltözni, én pedig csak ültem a széken és éreztem,hogy csorognak a könnyeim.Tom megszólalt:
-Kate, csak nem gondolod,hogy esetleg Antonia meghalhat?
-Nem, nem gondolok semmire!-csattantam fel, majd miután Tom kicsit visszahőkölt, nyugodtabban folytattam:-Bocsáss meg Tom, csak ki vagyok borulva. Lehet,hogy a nagynénémet is elveszítem.
-Nem, én nem hiszem. Szerintem túl fogja élni. Édesanyád testvére, igaz?
-Igen.
-Akkor meg... Kate, ti hihetetlenül erős boszorkák vagytok-mondta, miközben a kezét a vállamra tette. Közben lejött Georg.
-Kész vagyok, mehetünk-modta,majd átölelt.
-Akkor gyertek 10 perc múlva.
Mikor a srácok elmentek, én is felszaladtam lezuhanyozni és felöltözni.Úgy kb. 8 percbe teélt míg elkészültem és a fiúk még sehol sem voltak, ezért a tehetetlenség miatt hosszú idő után ismét odamentem a kanadlló felett levő oltárhoz, amin egy triquetra ( Bűbájos boszorkákból is ismert jel) állt mellette két gyertyával amit meggyújtottam azt tettem amit régen: Imádkoztam.
-Boszorkák a földön és az égben, halljátok meg szavam! Tudom ez a próbatételem,hogy igazi boszorkaként méltó legyek őseim erejére, ne hagyjátok hogy a nagynéném meghaljon. Ő az egyetlen aki még segíthet nekem és a testvéreimnek legyőzni Darcyt és megvédeni a Nexust.
Közben megjött Tom, magával hoza Georgon kívül Billt és Gustavot is, de nem vettem észre mert még mindig ott álltam a kandalló előtt és könnyes szemmel imádkoztam.
-Mama! kérlek, vigyázz az egyetlen húgodra és rám is onnan ahol most vagy. Megesküdtem,hogy legyőzöm Darcyt, kérlek téged légy velem mindig és a testvéreimmel is.
-Kate!
-Bocs fiúk, nem vettelek észre titeket.Sziasztok. Bill, Gustv,ti is itt vagytok?
-Igen Kate,Tom elmodta,mi történt,sajnáljuk.
-Köszi-mondtam, miközben letöröltem a könnyeimet.
-Te sírtál?-kérdezte Georg, és átölelt.
-Menjünk! -mondtam én
Elindultunk, Tom vezetett,kb. 250-nel ment,csoda,hogy nem történt velünk is baleset,de nem féltem,mert tudtam,a varázserőm megvéd minket és georg karjaiban egyszerűen elfelkjtettem minden bajomat. Megérkeztünk a kórházbaba,egyből odamentem az infós pulthoz:
-Kisasszony, azt mondták nekem,hogy ide hozták a nagynénémet,Antonia Warrent.
-Igen,az 5.-ik emeleten van....-hogy még mit mondott nem halottam,mert rohantam a lifthez a fiúkkal a nyomomban. Mikor felértünk, odamentem egy nővérhez:
-Elnézést, én Antonia Warren unokahúga vagyok,akit a buszbaleset miatt hoztak be.Tud róla valamit?
-Igen, de ott jön az orvos,aki vizsgálta őt. Doktor Neumann! Ez a hölgy Antonia Warren unokahúga.-A doki odajött hozzánk.
-Doktornő,mi van a nagynénémmel?
-Nyugodjon meg kisasszony, a nagynénjének nics súlyos sérülése, hatalmas szerencséje volt,de belesett a széttört üvegbe, ezért sok vért vesztett, valószínűleg vérátömlesztésre van szüksége. De végig a tudatánál volt és van.
-Doktornő, én talán segíthetek, a vércsoportom 0-s.
-Redben elvégzek pár vizsgálatot, és ha nincs akadály,akkor miért ne.
Pár perc múlva már ott feküdtem Antonia mellett egy ágyon és egy cső kötött minket össze, amin keresztül a testemből a vér átáramlott az ő testébe. Hirtelen kinyújtotta a kezét és megfogta az enyémet és ennyit mondott:
-Köszönöm kicsim.
-Ezt nem kell megköszönnöd. Meg kellet tennem mindenért amit értem tettél kicsi koromtól. Azt hogy elrejtettél, és anyám helyett voltál anyám. Köszönöm neked.-és kicsordult a könnyem,erre az övé is.
-A Doki szerint egy hajszálon múlt,hogy nem véreztem el.De anyád megvédett,mint mindig kicsi korunkban. -Erre mindenki elmosolyodott egy kicsit. Mikor Antonia megkapta szükséges vért, és a nővér kivette belőlönk a csövet én fel akartam állni, de a nővér visszanyomott:
-Kislány, megőrült, nem állhat még fel.Mi van ha elájul!
-Dehogy- mondtam és felálltam, de két másodperc múlva ájultan zuhantam Georg karjaiba, aki kétségbeesve próbált meg visszafektetni az ágyra. 2 perc múlva magamhoz is tértem.
-Jól vagy?-kérdezte egyszerre mindenki.
-Persze, csak lehet nem kellett volna így felugranom.
-Doki, mikor mehetek haza?-kérdezte Antonia.
-Délután már mehet is.
-Akkor gyere velünk.
-Most nézem csak Kate! Mi a fene az ott a nyakadon?
-Ööööö..... Csak Georg....
-Ne ragozzuk,tegnap éjjel túlöntötted a Jacket, aztán beestetek az ágyba.
-Ez volt. Honnan tudod?
-Ismerlek már egy ideje, nagylány. Szóval Georg kiszívta a nyakad....
-De úgy látom Georgnak is ki van-mondtam Tom és a Georg nyakán virító nagy kék-vörös foltra mutatott,ami olyan volt mint az enyém.
Eljött a délután, úgyhogy vhogy Antoniat is bepréseltük a kocsiba és hazamentünk.Na igen ,de mikor hazértünk, azoonal megéreztünk valami furcsa, különös hidegséget,ami a házból jött.Ahogy közelebb mentünk a házhoz észrevettük,hogy az összes ablak ki van törve.
-Mi ez?-Kérdezte ijedten Tom.

Folyt. köv.:Mi történt a házban?