-Kate! Jól vagy?-szaladt hozzám Antonia és Brandon.
-A... Asszem. De ez most kicsit kimerített. Mandy veled minden oké?
-Igen. Mostmár. Bevallom én sem hittem igazán benne, hogy létezik a Mumus, de mostmár, hogy láttam...
-Senki nem hitte el. Bevallom az utóbbi néhány évben én sem. Majdnem teljesen el is felejtettem a versikét, amit még a Nagyi tanított.
-De szerencsére elintézted.
-Na igen. Kate, mesélj milyen volt Németországban?
-Gyere Mandy, ülj le elég hosszú.
És mesélni kezdtem. Mindenről. Volt, hogy nevettünk, de egy pillantra fátyolossá vált a tekintetem, mikor arra gondoltam, hogy elveszíthetem Georgot is. A végén Mandy csak ennyit mondott:
-Hú, hát ez nem semmi! Mutasd a gyűrűt!
Ekkor odatartottam elé a bal kezemet, amin ott csillogott a csodaszép fekete köves ezüst gyűrű.
-Kate, olyan szép... De azért az enyém se kutya-mutatta ő is a gyűrűjét.
-Na végre már bratyó!-fordultam Brandon felé. Ugyanis már kábé egy éve ment a huzavona, hogy mi legyen velük. Azt láttam, hogy szeretik egymást, de Mandy tartott egy kicsit ettől a kapcsolattól, mert hát ugye mégiscsak egy boszorkacsaláddal van dolga. Bár ez nagyon nem zavarta, de tudtam azért fél mert szeret minket.
-És most mihez akarsz kezdeni?-kérdezte Michelle.
-Míg ki nem derül, hogy felvettek e az egyetemre, beszállok a klubba. Ezt majd tanulás mellet is csinálhatom és még gyakszinak is jó.
-Vagy azért, hogy ne gondolj Georgra?
-Az úgyse menne. A gyűrű összeköt minket.
Eltelt a két hét, de Georg még mindig nem látogatott meg, csupán neten és telefonon tartottuk a kapcsolatot. Ugyanis összejött nekik az amerikai turné. Én pedig a klub huszadik születésnapjára elkezdtem szervezni egy hatalmas bulit, ahová természetesen a Mötley Crüe-t hívtuk sztárfellépőnek. Még Michelle is csupán egy éves volt, mikor a szüleink összebarátkoztak a Crüe alapító-dalszerző-basszusgitárosával, Nikki Sixx-el, aki azóta is a klub rendszeres törzsvendége. Nekem pedig a választott keresztapám. Persze a többiek, Vince (Neil), Mick (Mars) és Tommy (Lee) is jó fejek, annak ellenére, hogy igazi rockerarcok. Sőt, Nikki még a Mama temetésére is eljött.
Eltelt egy hónap is már azóta, hogy Georg és én elszakadtunk egymástól. Ugyan rendszeresen küldött legalább egy pár szavas SMS-t, amiben biztosított az érzéseiről, de azért az mégsem ugyanaz. Szerencsére Nikki igent mondott a felkérésre, így jöttek is július 20-án délelőtt. Éppen meg akartam csörgetni őket, hogy hol szállnak meg, de ekkor csengettek.
-Ki lehet az ilyenkor?-kérdezte Brandon.
-Talán Georg!-kiáltottam fel és már rohantam is az ajtó felé. Ám nem az várt az ajtóban, akire vártam.
-Nikki! Drága keresztpapám!-ugrottam a nyakába.
-Kate! Hogy vagy?
-Körülményekhez képest egész jól. Vince! Mick! Tommy! Ti is itt vagytok?-öleltem meg őket.
-Mit szólnál Kate, ha itt szállnánk meg?
-Ööö... Persze. Vendégszoba okés.
-Akkor jó-cuccoltak be, majd leültünk a nappaliban és beszámoltunk mindannyian egymásnak, arról ami történt velünk az utóbbi időben. Persze a gyűrűmutogatás nem maradt el. A vidám hangulat csak addig tartott, míg meg nem csapott a konyha felől érkező kávéillat. A gyomrom hirtelen felfordult én pedig már rohantam is a WC-be. A reggeli sajtos pirítós sikeresen visszajött, mást ma még nem is igen ettem. Mi a fene? Na neeee!-gondoltam, míg visszaszédelegtem a nappaliba. Nikkiék elmentek a klubba, ahol a csapatuk elkezdte összerakni a színpadot.
-Kate? Jól vagy?
-Kösz kérdést Antonia. Tekintve, hogy most dobtam ki szerencsétlen reggelimet...
-Hugi, ez nekem gyanús...
-Michelle, ne legyél vészmadár... Basszus, de hideg van...
-Pedig odakint ezer ágra süt a nap-Antonia.
-Ajjajj!
Hirtelen félhomály ereszkedett a házra és egyre hidegebb lett. Michelle, Antonia és én pedig szorosan egymás mellé álltunk. Ez nem lehet más, csak Darcy. És meg is jelent, hozva magával azt a szörnyű fájdalomérzetet, amitől kiráz a hideg.
-Ó, de megható! együtt a kis család. Háháháhá... Legalább könnyebben végzek veletek...
-Nem Darcy!-emeltem a kezemet, hogy elrepítsem.
-Hoppá, a kis boszorka felnőtté vált! Jajj, még megijedek... Ne játszd a hőst, kislány! Az átkom végigkísér egész életedben! el fogsz veszíteni, mindenkit, aki szeret vagy akit te szeretsz! Apádat könnyű volt elintéznem, a nagyanyádra már Shaxet (néhai pusztítódémon, akárcsak Darcy) kellett ráuszítanom, Brian pedig tenni akart a boldogtalanságod ellen... Így szépen ő is ment a többiek után...
-Neeee!!! Nem igaz!-ekkor hatalmas erővel elrepítettem, de ahogy eltűnt, forogni kezdett velem a világ... Egy átok... Ami miatt mindenki meghalt... És Darcy ölt meg mindenkit... Ne, ez már sok... Ekkor minden elsötétült...